A XX. és XXI. század férfi ideálja- Dr. Derkács Mária
A XX. és a XXI. század férfi ideálja
(Szépségideál és társadalomkritika)
Dr. Derkács Mária
Pszichiáter Szakorvos
Nemzetközi Kognitív Viselkedésterapeuta
Szexuálterapeuta
mariaderkacs@gmail.com ( 1. kép )
Ideális ember? Miért beszélünk ideálról? Létezik? Rá tudunk találni?
A hosszú, boldog párkapcsolat titka az érzelmi, lelki, szellemi, emberi szexuális összhang: a harmónia, valamint az egész életen át tartó hatékony kommunikáció. Ahoz, hogy mindezek teljesüljenek, néhány feltételnek meg kell felelnünk. Egy kapcsolat alapját először többnyire valóban a külsőségek indítják el. Az a bizonyos kémia, „vibrálás” egymás között.
Férfi ideálok minden korban léteztek és folyamatosan változnak kultúrától függetlenül. 1930/ 1940 es évek Humphrey Bogart (hátrafésült haj, szúrós tekintet), férfias mozgás, szigorú visszafogott fegyelmezett viselkedés.( 2. kép)
Ebben a korban tradicionális udvarlás, szigorú nevelési elvek, női és férfi szerepek betartása volt a jellemző. A nők gyermekeket neveltek és a háztartást vezették. Családonként 8-10 gyermek született, a férfiak voltak a családfenntartók. A családban feltétlen engedelmesség, visszafogottság, a szexuális téma tabu volt, szexuális felvilágosítás nem létezett.
A társadalmi normáknak meg kellett felelni. Kényszerházasságok köttettek, kötelező volt a rang és a származás megtartása. Ezzel párhuzamosan emelkedett a titkos szerelmi félrelépések és a nem kívánt terhességek száma. Esetenként csecsemőgyilkosságok is előfordultak.
1950 -es évek Elvis Presley kihívó, vidám, incselkedő tekintete nagy fordulatot hozott. Közvetlen stílusa, lezser mozgása és csípőmozgása nagy port kavart.( 3.kép)
Jelentőségét veszette az udvarlás fontossága, „divatba” jött a párkapcsolatok gyakori váltogatása. Kezdetét vette a nők munkavállalása, gyermekek születésének száma csökkent, 3-4 gyermek családonként.
Az 1967/ 70 es évek „szex, drugs and rock and roll”, valamint „make love nor war” jelentős változást hozott. Megváltoztak a társadalmi szerepek, az udvarlás már „divatja múlt”. Létrejött a női /férfi egyenjogúság, sőt a nők lettek a kezdeményezők a párkapcsolat kialakításakor. Laza, érzelmileg felszínes, szexuális kapcsolatok gyors váltogatása volt a jellemző.( 4. kép )
A szex és a szexuális szabadság mindent elsöprő, tabut nem ismerő erejét szimbolizálták a meleg és a leszbikus felvonulások. Megválltoztak a nemi szerepek, egyre gyarapodott a női munkavállalók száma, de ez a gyermekek születésének csökkenéséhez vezetett 2-3 gyermek családonként.
A XXI. századunkra jellemző a változatos férfi külső. Minden elfogadott: hosszú vagy rövid haj, bajusz vagy szakáll, tetoválások, változatos öltözködési stílus.( 5., 6., 7. kép )
Teret hódított az egészséges(?) életmód: egészséges táplálkozás, konditerem használata divattá vált. ( 8. kép )
Teljesítményorientált munkamód jellemző, hiszen meg kell teremteni az egzisztenciát, meg kell venni a „nagy házat” és a legmodernebb autót.
Feltehetnénk a kérdést, hogy mindez hová vezet?
Az „ideális külső” elérése extrém esetekben betegségek manifesztálódásához vezethet.
A szakszerűtlen konditerem használat ín és izomszakadásokat eredményezhet.. Szteroidok használata hozzászokást, labilis hangulatot, irritabilitást okozhat valamint prediszponáló tényező lehet a diabetes mellitus és az osteoporosis kialakulásához.
Mindez feszültséget teremt az emberek életében, a fiatalok elvesztik egyéniségüket. Mindenki az ideális férfi modellekhez akar hasonlítani külsőleg és belsőleg egyaránt. A túlzott megfelelni akarás szorongásos kórképek és önértékelési zavarok kialakulásához vezet. Önbizalomhiány következtében úgynevezett negatív gondolkodás alakul ki (címkézés): „nem vagyok elég vonzó”, „szerencsétlen vagyok”, „hülye vagyok”. Mindenki az „ideális férfihoz” szeretne hasonlítani, mert akkor sikeres és boldog lehet. De ha jobban megnézzük a filmsztárok életét: Russel Crow, Tom Cruise, Hugh Grant, Leonardo di Caprio, George Clooney, Tom Cruise stb. többszörösen elvált, párkapcsolati nehézségekkel küzdő emberek. Olyan teljesítményorientált emberek, akiket felőröl a munka: ha nem sikerült a párkapcsolata, (mert nincs ia ideje rá), feladja és már „jöhet a következő”. ( 9., 10. kép )
A párkapcsolati gondok pedig ismétlődnek, esetleg újabb problémákkal bővül a sor. Az fel sem merül, hogy esetleg egy életet éljenek le párjukkal. Ez a „követendő divat” jellemző a XXI. század átlag emberére. Az alkoholfogyasztás vagy drogfogyasztás sem ritka feszültségoldás céljából. Ez „szükséges és követendő példa”, hiszen pszichés, szomatikus és szexuális funkciózavarok lépnek fel, amelyeket valahogy orvosolni kell.
Sajnálatos módon, a fiatalok számára ezek a példaképek megmaradnak mintának. Ez azért történhet meg, mivel nem rendelkeznek megfelelő szülői háttérrel, ahol megtanulhatták volna a tradicionális női és férfi szerepeket, az anya és apa valamint a párkapcsolati modellt. Ennek a generációnak nem állt rendelkezésére megfelelő szülői példa: állami gondozottak, elvált szülők gyermekei, csonka családból származnak, teljesítmény orientált szülők akik financiálisan mindent megadnak a gyermeknek, de „nincs idő a gyerekre” (lelkére vagy viselkedésére), esetleg pszichés vagy szomatikus abuzús áldozatai lettek vagy ezzel szembesültek. Lelki sérüléseiket egy életen keresztül hordozzák magukban. Azt a szülői mintát „viszik” tovább gyermekeiknek, amit átéltek, „megtanultak”. Ahhoz, hogy a nemi szerepek a helyére kerülhessenek szoros összefogásra van szükség (Szülők, Szexuálterapeuta, Pszichiáter, Pszichológus). Feladatunk van, hogy megakadályozzuk a fenti „ördögi kör” kialakulását.
Így kialakulhat az érzelmileg, emberileg, testileg érett és szexuálisan tájékozott párkapcsolatra alkalmas fiatalok köre, akik képessé vállnak arra, hogy harmónikus párkapcsolatban családot alapítsanak és felneveljék gyermekeiket.
