Figyelem! Az alábbi történet az arra érzékenyekre kellemetlen hatást gyakorolhat, egyesekből esetleg megbotránkozást válthat ki. Olvasni tehát csak saját felelősségre javasolt !
Soha nem gondoltam volna, hogy a készülő, bábatörténetekből álló könyvemben lesz majd egy olyan sztori is, ahol egy férfi a főszereplő és az Ő pénisze. Pedig lesz, most már biztos. Az élet megírta tegnap ezt a fejezetet is. (A főszereplő közvetlenül a történtek után megengedte a történet megosztását, ezzel együtt a szereplők beazonosíthatatlanságára azért feltétlenül törekedtem.)
Békés hétköznap este sürgős hívás érkezik. Rég nem látott ismerős -nevezzük Andreának- rövid üzenetváltás után felhív, azt mondja nagyon fontos. (A férjét egyáltalán nem ismerem.) Ne haragudjak, hogy ezzel zavar, pláne hogy így este, tényleg ezer bocsánat és ráadásul nagyon kellemetlen is, nem is tudja hogy hogy mondja, szóval tanácsra van szükségük.
A férjének rettenetesen fáj a pénisze már jó néhány napja. Volt vele orvosnál, persze. Az orvos meg is kérdezte szúr-e, viszket-e, de közelről nem vette szemügyre egyáltalán. Felírt krémeket, gombaölőt, meg antibakteriálisat. Azzal kenegesse, majd jobb lesz. Nehezen tudta elhinni azt a szörnyű fájdalmat, amiről a férfi beszámolt. Persze, persze -gondolhatta- hiszen a férfiak esetenként túlságosan érzékenyen élik meg a fájdalmakat, főleg ha a legbecsesebb szervükről van szó.
Teltek a napok, a helyzet és a kínzó fájdalom nem hogy enyhült volna, hanem egyre csak rosszabbodott. Az előző éjszaka már szinte sírt szegény kínjában, olyan pokoli fájdalmai voltak, nem bír ki még egy éjszakát így, az egész biztos. Röviden egyeztetünk az érzéstelenítés lehetőségéről, alapos átvizsgálásról. Útbaigazítom Andreát mit és hogyan, illetve hogyan ne csináljon. Nagyon köszöni, elbúcsúzunk.
Kis idő elteltével ír, hogy nem fog menni ez otthon, mert annyira fáj a férjének már csak az érintés is, hogy nem bírja ki. Bemennek a sürgősségire, bár nagyon ódzkodik tőle. Egy pár perc elteltével újra ír:
-Azt kérdezi, Te nem tudod-e megnézni. (Úgy látszik fél az orvosoktól, meg tőlem is.)
-Megpróbálhatom, persze.
-Nem gond, Edina? Tényleg?
-Ne viccelj már! Gyertek!
Egy óra múlva meg is érkeznek. A férfivel -akivel életünkben először találkozunk- kezet fogunk, majd a bemutatkozás után pár perccel megkérem, hogy tolja le a nadrágját és foglaljon helyet a kanapén. A nappalimban lévő sokat látott kanapén, ami ha mesélni tudna, reggelig abba sem hagyná. Amin szültem két gyermeket, amin várandósok tucatjai ültek már és mesélték a történeteiket, most egy idegen férfi ül előttem, letolt gatyával.
A helyzet lehetne vicces is és kínos is, de nem az, egyáltalán. Valami rendkívüli módon egyszerű, mégis természetes és a lehetőségekhez mérten könnyed.
Én letérdelek a földre, a lábai elé és miközben a felesége világít és tartja a nagyítót, szemügyre vesszük szegény meggyötört péniszt, aminek a makkja már lilára van színeződve a nem kielégítő vérellátástól. A makk alatt teljesen körben éles szélű, vékony vágás látható, nem csoda hogy így szenved ez a szegény férfi. Ez borzalmasan fájhat. Pillanatok alatt az is kiderül, hogy egy hosszú hajszál van többszörösen körbetekeredve rajta és olyannyira bevág a húsba körben, mint egy vékony damil.
Ahogy a helyi érzéstelenítő hatni kezd, már hozzá lehet érni és el tudom kezdeni elemelni a szinte már odaízesült hajszálat a bőrtől egy csipesz segítségével. Lassú, megfontolt és nagyon óvatos mozdulatokkal haladok, nehogy belevágjak az eleven húsába szegénynek.
A felesége rendületlenül tartja a lámpát és a nagyítót, hogy jól lássak. Kérem a férfit, hogy azonnal jelezzen, amint fájdalmat érez, nehogy az olló hegyével véletlenül belecsippentsek az élő szövetbe. Szépen lassan sikerül annyira kiemelni a sebből a hajszálat, hogy épp hozzáfér az olló hegye. Elcsippentem egy ponton és a megváltás abban a pillanatban megérkezik. A makk liláról egészséges színűvé változik másodpercek alatt, a férfi arcán boldog megkönnyebbülés árad szét. Jól megvizsgáljuk a bűnös, sokszorosan rátekeredett hajszálat. Felszabadultan nevetünk a helyzet abszurditásán és komikumán. Fertőtlenítem a hajszál-vágta sebet. A "műtét" véget ért.
Nadrág és slicc fel. A férfi nem győz hálálkodni. Azt kérdezi, megölelhet-e. Elképesztő boldog, most már vidáman meséli a megpróbáltatásait, hogy azt hitte hajnalban, hogy megbolondul a fájdalomtól, amikor spontán erekciója volt. Meg hogy gondolatban már szinte elbúcsúzott a farkától -ahogy Ő mondja-, azt hitte, vége szegénynek.Mindnyájan örülünk a sikeres mentőakciónak. Azt mondja, hogy nagyon köszöni és viccesen hozzáteszi, hogy bárhol sztorizhatok ezzel a történettel, Őt nem zavarja egyáltalán, mert úgysem fogják elhinni. Elbúcsúzunk, hazamennek.
Amint visszaérek a házba, csörög a telefon. A negyedszer szülő várandós hív, akit napok óta várok, hogy elfolyt a magzatvíz, induljak.
Sokszor eszembe jut a mentőakció az éjszaka folyamán. Azon gondolkodom micsoda hatalmas bizalommal volt ez az idegen férfi irántam és hogy ez mekkora megtiszteltetés, igazán.
Reggel írok is Andreának:
-Hogy van a párod azóta?
-Nekem is Te jársz a fejemben, meg a tegnap este. Szuperül van! Már hazafelé is fel volt dobva. Nagyon örült végül, hogy úgy döntött, hogy nem kórházba ment. Tudod, mint a szülésnél....
